A házunk mögötti játszótéren van egy csodálatos,hatalmas fűzfa,földig érő ágakkal.Mikor lemegyek a kisfiammal a játszótérre,szeretek a fa közelében lenni,leülni a fa alá,nyugalmat és biztonságot sugároz.Egyik nap,mikor lementünk játszani,épp libikókáztunk,mikor a szomszéd gyerekek megérkeztek a játszótérre.Az egyik kisfiú elkezdte a fa ágait,leveleit szaggatni,mikor a kisfiam odalépett hozzá,határozottan rászólt,hogy haggya békén a fát,mert fáj neki,a fák is élnek.A kisfiú elgondolkodott,majd tovább folytatta,mert szerinte a fák nem éreznek semmit,majd tovább próbálkozott,a gyerekem tovább folytatta,hogy a fák élnek,szokott velük beszélgeti,hagyja abba.A háttérből figyeltem az eseméyeket,és nagyon boldog voltam,hogy a gyerekem ilyen bátran kiállt az elve mellett,ilyen erővel és határozottsággal egy tőle pár évvel idősebb fiúval szemben.A kisfiú felhagyott az ág szaggatásával.Majd folytatták a játékot a focizással a füvön,mikor hallom hogy a kisfiam meséli a többieknek,hogy mielőtt a fűre lépnek,figyelmeztessék a tüdéreket,hogy jönnek,nehogy megsérüljenek.Nagyon büszke voltam rá!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése