Valamikor egy Lemúria nevű helyen az emberek nem kimondott vagy írott szavakra támaszkodtak a kommunikáció során.Minden kommunikáció az elmék között zajlott.Kigondoltak egy gondolatot,a másik ember pedig felfogta azt,hasonlóan ahhoz,ahogy ma a verbális kommunikáció zajlik.Lemúria teljesen békés volt,és valóban az Éden mintája.Az a paradicsom volt,melyre sok fényküldött emlékszik egy mély tudat alatti szinten,a fényküldöttek elsődleges motivációja részben az,hogy visszatérjenek egy földi paradicsomba.Lemúriában minden kommuikáció telepatikus úton folyt,még ma is mindenki képes a telepátiára,de legtöbb ember tagadja ezeket az ösztönös érzéseket.Nem a belső igaszságukra hagyatkoznak,hanem külső forrásokra támaszkodnak.Ez a hiány illúziójához vezet,mert úgy tűnik,hogy önmagukon kívűlre kell menniük ahhoz,hogy megszerezzék azokat az anyagi dolgokat,amelyekre szükségük van.Ha az emberek egyszerűen feltárnák a bennük létező gazdag kincseket,beleértve az anyagi és spirituális bőség végtelen készletét,melyet magukban rejtenek,akkor soha többé nem félnének.Ha az emberek megengedék maguknak,hogy pszichikus úton észleljék az őket körülvevő sok angyalt és szellemi vezetőt,akkor sosem éreznék azt hogy egyedül vannak,vagy nincsenek barátaik.Ha az emberek nem félnének attól,hogy lássák elhunyt szeretteiket,akkor elveszítenék az összes halállal kapcsolatos félelmüket.Amint követitek a belső útmutatást,minden fizikai és érzelmi szükséglet automatikusan kielégítésre kerül.Ha visszatérnénk a telepatikus kommunikációhoz,a tisztességtelenség eltűnne a bólygóról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése